A kérdés gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a rendes gazdálkodást meghaladó kiadások vállalását a Társasházakról szóló törvény egy nagyon szigorú feltételhez - a tulajdonostársak egyhangú, előzetes, a munkák megkezdésekor, a kölcsönszerződés megkötésekor már rendelkezésre álló határozathoz - köti. Aki már vett részt ilyen döntésben, az tudja, hogy a 100 százalékos egyetértés még a szokásos ügyekben sem magától értetődő, de itt még egy extra csavart okoz, hogy a rendkívüliség fogalma alatt is mást szeretnének érteni a tulajdonosok.

A gond ott van, hogy a törvény értelmező rendelkezésének a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokra vonatkozó definíciója és a bírói gyakorlat szerint nem, a mindenki által egyértelmű összegszerűség, a költségráfordítás nagysága, hanem a beruházás célja, a létrehozandó vagy megvalósult eredmény határozza meg, mi tartozik ide.
Az interpretációt nehezíti, hogy az értelmező rendelkezésekből hiányzik az épület-berendezés fogalma, melyet jogalkotással lehetne és kellene pótolni.

az állagvédelmet meghaladó, a fenntartás (az üzemeltetés, a karbantartás és a felújítás) körébe nem tartozó olyan munkálattal összefüggő kiadások, amelyek az alapító okirat szerint közös tulajdonban lévő épület, épületrész bővítésével, átalakításával vagy közös tulajdonba kerülő új épület, épületrész, illetőleg épületberendezés létesítésével járnak.

A fenti definíció gyakorlati alkalmazását legkönnyebben a bírósági döntéseken keresztül érthetjük meg. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy a bírók mit tartottak rendes gazdálkodás körét meghaladó és nem meghaladó kiadásnak. Jöjjön a példát statuáló lista!

A szakmai álláspont teljesen egységes abban, hogy a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásnak minősítéshez nem csupán a költség nagyságát, hanem a beruházás célját, a létrehozandó vagy a megvalósult eredményt is meg kell vizsgálni.

Megjegyzést igényel, hogy a Tht. 38.§ (3) bekezdése arra az esetre vonatkozik, ha az említett kiadásokat a közösség közösen vállalja, ahhoz viszont nem szükséges egyhangú határozat, ha az egyébként rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadást egy (vagy több) tulajdonostárs akként vállalja magára, hogy azt utóbb sem fogja áthárítani a közösségre. (Azonban az utóbbi esetben sem tehetők félre az építési előírások, a munkálatokhoz a többiek hozzájárulására szükség lehet, esetleg a jognyilatkozat perben történő pótlása iránti perre is sor kerülhet).